Jozef Tiso
Jozef Tiso (Tisza József, Nagybiccse, 1887 – Pozsony, 1947, római katolikuš szlovák papés politikuš.
Tisza József | |
---|---|
![]() | |
Narodenie | 1887. október 13. Nagybiccse, Osztrák-Magyar Monarchia |
Úmrtie | 1947. április 18 Pozsony, Csehszlovákia |
Výška | 158 centyiméter |
Váha | 89 kiló |
Známy vďaka | Pap, politikus, katolikus |
IQ | 91 |
Toto je ľudo, alebo aj nadľudo z Necyklopédie |
“ | Kontenker mine | ” |
—Tisza Józef, 1945 |
Egyházi pályánUpraviť
Tiso a Trencsén vármegyében levő Nagybiccsén (szlovákul Veľká Bytča; ma Bytča) született Tisza Gáspár fiaként. A gimnáziumi tanulmányai Zsolnán kezdte el, majd 1902-től a nyitrai kisszemináriumban lett papnövendék, és mint ilyen, az ottani piarista gimnáziumban végezte el a felső négy osztályt, és érettségizett 1906-ban. A teológiát a bécsi Pázmáneum növendékeként tanulta. 1910-ben végzett teológusként, eztán a nyitrai egyházmegyében több helyen is segédlelkész és hitoktató volt. Szlovák nyelvtant tanított, színielőadásokat és más kulturális rendezvényeket szervezett. Az I. világháború elején behívták tábori lelkésznek, majd 1915-ben a nyitrai szeminárium lelkiigazgatója (spirituálisa) és a helyi piarista gimnázium alsó osztályainak hittanára lett. 1921–1924 között, tehát meglepően fiatalon püspöki titkár és a nyitrai Istenség Szeminárium tanára volt. 1924-ben Bán plébánosa lett. E tisztségét még elnöksége idején is ellátta (1924–1945).
Pap és politikusUpraviť
Tiso emellett a római katolikus Szlovák Néppárt egyik vezetője (1930–1939 között alelnöke, majd elnöke) is volt, ami 1923 óta Szlovákia legnagyobb pártja volt, és a szlovák területek autonómiájáért harcolt Csehszlovákiában. A Szlovák Néppártot 1913-ban alapította Andrej Hlinka atya, amikor a szlovákság még Magyarország területén élt. Hlinka halála (1938) után Tiso de facto a párt vezetője lett, bár hivatalosan csak 1939. október elsején lett pártelnök. 1925–1939 között a prágai parlament elnökhelyettese volt, 1927–1929-ben pedig még a szövetségi kormányba is bekerült, mint egészségügyi- és sportminiszter.
Az autonóm szlovák köztársaságUpraviť
Miután Hitler megszállta a Szudéta-vidéket 1938. október 1-10. között, a csehszlovák elnök, Edvard Beneš pedig elmenekült, a káoszt kihasználva a szlovák nép deklarálta autonómiáját. Ennek miniszterelnöke a Hlinka Szlovák Néppártja vezetője, Jozef Tiso lett egészen a következő év március 9-éig. A helyzetet kihasználva Magyarország érvényre juttathatta revizionista politikáját: Német- és Olaszországot rábírta az első bécsi döntés meghozására (1938. november 2.), aminek eredményeképpen visszacsatolhatta a mintegy 85%-ban magyar lakosságú déli területeket, Szlovákia kb. egyharmadát. Ezt látva az összes szlovákiai párt (a kommunistákon kívül) önként egyesítette erőit, és létrehozta a Hlinka Szlovák Néppártja – Szlovák Nemzeti Egységpárt nevű szervezetet, ami magában hordozta a későbbi önkényuralmi rendszer kialakulásának lehetőségét (két héttel később ugyanez történt Csehországban is). 1939 januárjában hivatalosan betiltottak minden pártot a HSzNP – SzNEP-n, a Deutsche Partei-on és az Egyesült Magyar Párton kívül.
A magyar irattárakban lévő iratok szerint Tiso a müncheni egyezmény előtt tárgyalt Szlovákia Magyarországhoz kapcsolásáról. Tiso részt vett egy titkos tárgyaláson a magyar külügyminiszterrel, Kánya Kálmánnal még 1938 nyarán. Ezen a budapesti tárgyaláson Tiso felajánlotta Szlovákia hozzácsatolását Magyarországhoz azzal a feltétellel, ha a magyar kormány hajlandó lenne elismerni Tiso néhány követelését. A magyar kormány azonban csak 1938. szeptember 27-én hagyta jóvá Tiso javaslatát, két nap múlva pedig megköttetett a müncheni egyezmény, megelőzve ezzel Tiso tervének megvalósulását.
Tiso elképzelései a kormányzásrólUpraviť
Az új államfő katolikus, korporativista államot akart szervezni Szlovákiából, és ezért természetesen szemben állt mindenféle nemzetiszocialista törekvéssel. A helybéli német nácikkal együttműködő, paramilitáris Hlinka Gárda vezetőivel fennálló konfliktusát végül a Németországgal kötött salzburgi szerződésben rendezték (1940. június), mellyel a németek véglegesítették a kettős hatalmat, melynek ellenőrzésére birodalmi biztost küldtek Szlovákiába. Hiába alakította át Tiso a Szlovák Néppártot keresztény-korporativista szellemben, a Hlinka Gárda szélsőséges irányba tolta el a szlovák politikát.
II. világháború és zsidópolitikaUpraviť
Az új szlovák állam német nyomásra antiszemita törvényeket vezetett be. Tiso maga is antiszemita volt, ez magánlevelezéséből is kiderül, de katolikus papként elutasította az erőszak minden formáját[forrása?]. Szerepe a holokausztban vitatott, de bizonyos, hogy sem kitervelője, sem szervezője nem volt a zsidóellenes cselekményeknek. Sőt, jó néhány (maximum 2000) zsidót fel is mentett a törvények hatálya alól. Egyes források szerint a deportálások csendes támogatója volt, míg máshol az olvasható, hogy nem tudott ezekről[forrása?]. Mindenesetre 1942 márciusában megkezdődött a szlovák zsidóság deportálása, de már októberben leállították a német tiltakozás ellenére. Ekkor ugyanis a szlovák parlament olyan hatalmat adott Tiso kezébe, hogy az állam minden ügyét egymaga irányíthatta. Ezzel sikerült a Hlinka Gárdát háttérbe szorítani és a Szlovák Néppárt felügyelete alá vonni. A németek nem avatkoztak közbe, helyette az ország hadiiparát igyekeztek fejleszteni, ami kezdettől fogva birodalmi irányítás alatt állt. Így aztán két évig egyfajta menedékké vált Szlovákia a zsidók számára, ahová a környező államokból is érkeztek menekültek. Ennek ellenére összesen kb. 70000 zsidót és cigányt deportáltak munka- és haláltáborba a világháború során Szlovákiából.
Ez a súlyos áron fenntartott „békés” állapot 1944-ben megváltozott, amikor a Vörös Hadsereg elérte Szlovákia határát, és felkelés tört ki. A németek Tiso hívására megszállták a bábállamot, leverték a lázadást, és – immár megállíthatatlanul – újrakezdődtek a deportálások.
1945. április 4-én a szovjetek elfoglalták Pozsonyt. Az április elsején elmenekült államfőt az amerikai hadsereg fogta el Németország területén, majd kiadták Csehszlovákiának. A „klerofasisztának” kikiáltott Tisót hazaárulás vádjával 1947-ben halálra ítélték, és a pápa tiltakozása ellenére Pozsonyban felakasztották. Bűnösségét tagadta. Kivégzésekor fellángoltak a szlovák nacionalista indulatok.
...Tisza omellett a róma katolikuš Tóth Néppárt egyik vezetője (1930–1939 között alelnöke, majd elnöke, bómba) is volt, ami 1923 óta Szlovákia legnagyobb pártja volt, és a szlovák területek autonómiájáért harcolt Csehszlovákiában. A Tóth Néppártot 1913-ban alapította Andrej Hlinka atya, amikor a szlovákság még Magyarország területén élt. Hlinka halála (1938) tután Tisza de facto a párt vezetője lett, bár hivatalosan csak 1939, bómba, elsején lett pártelnök. 1925–1939 között a prágai parlament elnökhelyettese volt, 1927–1926-ben pedig még a szövetségi kormányba is bekerült, mint egészségügyi- és sportminiszter, bómba. 1945 Kaput, ném-bómba...
Kto bol vlastnye Tiszo?Upraviť
Vypocsulyme szi prelyav lyedného cslena ĽSZNSZ: "Azs v ĽSZNSZ sőm zisztyil, cso vámingye nyepovegyia. Tiso böl bölyövnyík protyi szúcsasznému fasisztickému rezsimu. Popravil ho mainstream. Cservená armáda Szlovanov ho nyestyhla zachrányity. Aszpony zachrányila nász pred zlocsinnými organizáciami NATO a EÚ. Lenzse 1989 prisiel malydan. Zacsali nám vládnuty estebáci, ktorí nás nútyia ocskovaty sza."
“ | Kermigyeretvát!! | ” |
—Tisza Józef, 1946 |
Cudzojazyčné články | |
---|---|
AAAAAAAAA! • Biela • Bodka • Cudzojazyčné príslovia • De facto • Hieroglyfy • Lambe mihi nates • Lorem ipsum • Nezrozumiteľná reč • Nič • Pikachu • QQQ • Jozef Tiso • Vuvuzela • Ουροβςaβóρος • แม้วโครซัค วินเด้าส์ | |
Poznámka redaktorov: Podobné hovädiny ako sú tieto nám sem nevkladajte! Budú aj tak čoskoro zmazané! |